Szegedy-Maszák Zoltán / Fernezelyi Márton:Átnézet“Végtelen kép és tükröződés”köztéri interaktív hálózati installáció, 2004 |
Három egyforma – videomegjelenítõt, érintõképernyõt és videokamerát tartalmazó – installációt helyezünk el egymástól távol fekvõ köztereken. A helyszínek között nagy sávszélességû internetkapcsolatot építünk ki, melyen keresztül a forgalmas városi terek videoképei továbbíthatók. 
A számítógép virtuális terében a videokamerák képei sorban, egymást takarva helyezkednek el. Mindhárom installációban a legelsõ videokép a helyszíni környezetet mutatja, elfedve a mögötte sorakozókat. Az érintõképernyõn rajzolt vonalaknak megfelelõ részek azonban átlátszóvá válnak a videoképen, „átnézetet” nyitva a mögötte sorakozó képrészletekre. 
A három installációból közvetített, egymás mögött sorakozó élõkép-rétegek a helyszínen készített rajzoknak megfelelõen válnak részlegesen átlátszóvá. Az így kialakuló, egymást fedõ maszkok végtelen élõ-video-alagutat nyitnak meg, melynek képterét a távoli helyszínek résztvevõi közösen alakítják.  
Az Átnézet projekt távoli terek között teremt videokapcsolatot, s játékos környezetben az ott megfordulók együttmûködésére nyújt lehetõséget. Amikor a felhasználók egyszerû alakzatokat rajzolnak a fekete-fehér érintõképernyõre, a videomegjelenítõre közvetített élõképen saját képmásukat törlik ki. Hamar kiderül azonban, hogy ez az anti-narcisztikus szituáció valójában egyfajta felderítõeszköz, hiszen a helyi videotükrökön a kitörölt képrészek átlátszóvá válnak, s rajtuk keresztül a soron következõ távoli helyszínre nyílik átlátás. Miután a felhasználók rájönnek, hogy ily módon átnézhetnek a távoli helyszínekre, azt is felfedezik, hogy a látható kép egymás tevékenységének függvényében alakul: a távoli helyszíneken készült rajzok lebbentik fel a függönyt e körkörös, végtelen élõ videolánc elõl. A megjelenítés feltételei a rajzok közötti eltérések, hiszen ahol a rajzok fedik egymást, ott üres, végtelenül átlátszó képhelyek jönnek létre. 
Az érintőképernyőt a felhasználók úgy használhatják, mintha fehér tintával rajzolnának fekete háttérre, ahol a fehér a teljesen átlátszó, a fekete pedig a nem átlátszó részeknek felel meg a videoképen. Mivel az előző rajzoló által készített rajz idővel elhalványul, azaz a fehér rajzok egyre szürkébb árnyalatokat öltenek, az élő videoképen egyre kevésbé átlátszó területek jönnek létre. Ennek hatására bonyolult "mozgókép-szövet" jön létre az egymásra rétegződő videoképekből, melynek értelmezésékez az érintőképernyőn látható rajz adja a kulcsot, érthetővé téve a végtelen, olykor kaotikus videoalagút szokatlan látványát. 
   
|